A koronázás tanúi

Bár a tours-i Szent Mártonnak és a Legszentebb Megváltónak szentelt dóm nem volt Magyarország legreprezentatívabb temploma, szerencsés helyzetének köszönhetően, hogy a törökök által nem elfoglalt városban állt, amely Bécshez közel volt, mégis majdnem három évszázadra koronázási templomként szolgált. A koronázási ünnepségeket máig idézi a magyar korona aranyozott modellje a templomtorony csúcsán és a megkoronázott királyok és királynők nevei, amelyek az oltártól balra levő falra vannak felfestve. A katedrális kriptájában több püspök és nemes nyugszik, akik részesei voltak a koronázásoknak.

A mai Pozsony jelképe a vár, amely 1536 óta a magyar királyok rezidenciájaként szolgált, és amelynek délnyugati tornyában 1784 után a koronázási ékszereket is őrizték. A vár pazar termei főleg koronázások alkalmával teltek meg nemes vendégekkel. A pusztító 1811-es tűzvész után az uralkodók szálláshelyévé ideiglenesen a Prímási palota és a Grassalkovich-palota vált.

A főtéren a szökőkút uralkodik, amelyet Miksa, a városban elsőként megkoronázott uralkodó építtetett és díszíttetett saját szobrával. Csupán néhány lépésre innen található a ferencesek temploma, ahol az uralkodó lovaggá ütötte a nemeseket, és a Prímási palota, az érsek lakhelye, ahol a királyok el voltak szállásolva és ahol a koronázási lakoma is zajlott.

A Mihály-kapu a város védelmi rendszeréből megmaradt egyetlen kapu, amely Mihály arkangyalról kapta a nevét. Ezen a kapun át hagyta el a koronázási menet a várost, hogy a már a városfalakon kívüli szabad téren tegye le király az ünnepélyes esküt.

A koronázási időszakot idéző történelmi épületeken és műemlékeken kívül szakrális tárgyak is megmaradtak a Szent Márton dómban, koronázási medálok és emlékérmék, és más, a koronázással kapcsolatos tárgyak a Szlovák Nemzeti Múzeum és a pozsonyi Városi Múzeum gyűjteményében, képek és iratok, amelyek Pozsony város Galériáját és a Városi Levéltárat gazdagítják.